7. fejezet

Jenett szemszöge:

Megint beesteledett. És találjátok ki, mi történt? Igen, WC-re kellett mennem. Már kerülgetett a röhögő görcs, de nem szólaltam meg. Benyomtam a -es gombot, jöttek is. Fel keltettem Chad-et, mert azt mondta ,,Ahol én vagyok, ott van ő is". Egyáltalán nem látszott rajta, hogy fáradt vagy ideges lenne. Nyugott és magabiztos volt. Bementem a WC-be és elvégeztem a dolgomat. Megint kimentem a mosdó kagylóhoz, de nem Tamarát láttam, hanem Frenfortot. Átfutott rajtam a hideg. Csak egy rövid sikolyra tudtam venni a bátorságot.
- Áááááá! - ordítottam.
Abban a pillanatban Chad már ott is volt mellettem.
- Fren! Miért csinálod ezt, ezzel a kedves lánnyal? Mit ártott ő neked? - vetette a kislány szemére.
Két pillanat alatt az ideg betegből egy szeretni való kislány lett.
- C...c...chad? Te vagy az? - kérdezte.
- Igen Fren, én vagyok!
- óóóó Chad! - sírt.
- Shh...nyugi. - nyugtatta őt.
- Annyira hiányoztál. - még mindig dőltek a könnyek a szeméből.
- Te is nekem. - mondta Chad.
- És mit keresel itt? - vonta kérdőre Chadet.
- Anyámékat megölte Samara Morgen.
- MI?! Megölöm azt a sza*hát! Mindjárt jövök. - mondta. - Muhahahahaha!!
Ekkor a kislányból megint egy rémisztő szörny lett, valamit motyogott és kinyílt előtte egy kapu. Ő bement és mi csak néztek.
- Most meg mi történt? - kérdeztem.
- Úgy tűnik Fren elkapja Samarát. - kuncogott.
- Dehát őt nem lehet megölni. - mondtam rémülten.
- Te csak azt hiszed. - nevetett. - Fren kicselez akárkit.
- Ha te mondod.
Ekkor megint megnyílt az ajtó és Fren a földön a hajánál fogva húzta be hozzánk a kazettás csajt.
- Idefigyelj WC pumpa. Azonnal kérj bocsánatot Chad Houstontól!
- Bo..bo..bo.. - megszakították.
- Gyorsabban kis anyám. Láttalak ám a fodrásznál. - mondta. Erre kitépte Samara haját. - Pff...tudtam, hogy póthaj.
- Áááááá! Bocsánat Chad Houston! - könyörgött. - Engedjetek el!
- Na húzz innen és meg ne lássalak a barátaim és a családom körül, mert akkor nem kíméllek!
Ekkor beráncigálta Samarát a WC-be és lehúzta.
- Huh... ez durva volt. - jegyeztem meg.
- Sajnálom Jenett, nem tudtam, hogy Chad barátnője vagy... - mondta.
- Mi én... - ekkor Chad a kezét a szám elé tette.
- Köszi Fren, ha nem bánod most már megyünk. - mondta Chad.
- Oké, sziasztok! Majd még találkozunk. - válaszolt.
- Szia! - mondtuk egyszerre Chaddel.
Kisétáltunk mosdóból és bementünk a szobánkba. Elkezdtünk beszélgetni, de csak suttogva.
- Mégis mi volt ez? - kérdeztem felháborodottan. - Én nem vagyok a barátnőd! Pedig jó lenne...
- Leszel a barátnőm? - kérdezte elpirulva.
- Igen. - válaszoltam boldogan.

*következő*nap*

Jöttek értünk, hogy elmenjünk reggelizni. Ajj, utálom ezt a helyet! Mikor odaértünk a hangos bemondó megszólalt. Már megint???
- Figyelem! Jó hírünk van! A 207-es szoba lakóit kiengedjük ebből a házból és kívánunk nekik kevésbé ilyen rossz életet!
Úr isten! Kiengednek! Annyira örülök!! DE várjunk csak... Zore még kislány és sehol nem tudna élni. Van egy ötletem.
- Figyelj Chad, mivel Zore-nak nincsenek szülei nem tudna hová menni, lakhatna velünk? - kértem meg.
- Felőlem! - válaszolt mosolyogva.
- Igen! - ugráltam örömömbe. - Zore, mostantól velünk fogsz élni!
- Jee! - mondta boldogan.