2. fejezet

Jenett szemszöge:

A csöndet egy hangos recsegés szakította félbe. A hangos bemondó volt. A hang előtt egy zajos síp szó hallatszott. Mindenki csak a fülét fogta.
- Figyelem! Új lakó. A neve Samantha Rogers. A szobája a 207-es. Köszönöm!
A 207-es? Hisz az a mi szobánk. Remélem valami jófej lány és nem idegbeteg. A kaja, mint mondig förtelmes volt. Szerencsére kaptunk valami löttyöt is amit "teának" neveztek.
- Sorakozó! - szólalt meg a vezető.
Mindenki beállt a saját sorába és indult be a szobájába. Az új lány ott ült az ágyon. Odamentem hozzá.
- Szia! Gondolom te vagy Samantha! - mosolyogtam.
- Szia! Igen én vagyok, és te ki vagy? - kérdezte.
- Jenett Mennie. - válaszoltam. - Miért kerültél ide?
- Nem nagyon szeretnék róla beszélni, inkább majd holnap. Most túl fáradt vagyok. - mondta Sam.
- Oké, nem erőltetem. - szólaltam meg.
Azzal Sam ment és ráfeküdt az ágyára. Látszott, hogy neki se tetszik.

***

Ma is, mint mindig fáradtan kóvájogtunk ki az ágyból. Bejött Mrs. Ovverlung és kitessékelt minket a szobából a fülsüketítő ordításával. Köszi.

Sam szemszöge:

Valaki hangosan ordított a szobában. Az a nő volt, aki reggelente kelt minket. Pff.
- Kelés!
- Rendben! - válaszoltuk egyszerre.
Kimentünk az étkezőbe és leültünk az asztal mellé. Valami trutyi volt a kenyérre kenve. Elég furcsa színe volt, mert sárga pigmentű ételt nyomtak az orrunk elé.
- Figyelj Jenett, ha visszamentünk akkor elmesélem mi történt velem.
- Oké! - válaszolta Jenett.

Mrs. Ovverlung szemszöge:

Rendesen kiugrasztottam az ágyukból a lányokat. Örültem, hogy ilyen jó munkát végzek. Amikor kimentek, odajött hozzám a recepciós.
- Hölgyem, ugye tudja, hogy pár nap múlva ismét 5 éven keresztül eljön a... - közbevágtam.
- Ne szóljon senkinek! - vágtam rá.
- De ugye tudja a következményeit? - kérdezte.
- Igen!
Azzal elmentem a hölgy mellől.

Recepciós szemszöge:

Ajjaj, a naptára a Frenforti idegbeteg éve jött el ismét! Azonnal szólnom kell a vezetőségnek. Odamentem hát Mrs. Ovverlunghoz és elmondtam neki.
- Hölgyem, ugye tudja, hogy pár nap múlva ismét 5 éven keresztül eljön a... - mondtam, de közbevágott.
- Ne szóljon senkinek! - vágta rá.
- De ugye tudja a következményeit? - kérdeztem.
- Igen! - válaszolt, aztán elment.

Alice szemszöge:

Ott ültem az asztal mellett és csak piszkáltam a kaját. Egyszer csak látomásom jött: A Frenforti idegbetegről zagyvál valamit a recepciós Mrs. Ovverlungnak aztán ő faképél hagyja és a recepcióst elkapja. Meg kell állítanom.