3. fejezet

Jenett szemszöge:

Este van már. Mentünk aludni, de nekem nagyon ki kellett mennem a WC-re. Amúgy meg Sam el se mondta, hogy miért került ide. Na mindegy.
*Álom* Egy erdőben vagyok. Látom a fényt és futok felé. Nem is erdő volt, hanem ez a hely ahol most vagyok. A fény a való világ volt. Igen! Futottam, amikor elémtoppant egy félelmetes szörny. *Álom*
- Áááááááááá! - sikoltottam fel.
Tényleg ki kéne mennem a budira, mert mindjárt be pisilek. Megnyomtam a csengőt és megnyomtam a 2-es gombot, ami a WC-re kísérést jelenti. Istenem, ilyet. Pár perc múlva jött egy nő, és a mosdóba kísért. Az ajtónál kint várt. Bementem a fülkébe és végedtem a dolgomat. Amikor kimentem, odaléptem a mosdó kagylóhoz és a tükörhöz. A tükörben megláttam egy vörös hajú nőt, mindene véres volt.

Alice szemszöge:

Az éjszaka kellős közepén felkeltem. Semmit nem hallottam. Valami nagyon furcsát éreztem. Odamentem a telefonhoz és benyomtam a 3-as gombot. Ekkor jön egy orvos aki jön utánnam, ha ki akarok menni a folyosóra. Kimentem és megkerestem a recepcióst.
- Jó estét, Jenett Mennie hol van? - kérdeztem.
- A mosdóban.
Ekkor kacagást hallottam.
- Ön is hallotta a nevetést? - kérdezősködtem ismét.
- Nem. Lehet, hogy nem vette be a mai adag gyógyszerét?
Hadjuk. Egy fél pillanatra lehunytam a szemem, mire mindenki a földön feküdt. Lélegeztek, de nem mozdultak. Mi történhetett? Ismételten nevetést hallottam, de ez most hangosabb volt. A hang folytonos kacagásban tört ki. Hát követtem. Egy kórteremhez jutottam. A 2012-es volt. Nem is tudtam, hogy van ilyen? Talán azért, mert a 4. emeleten volt. Bementem. Egy barnahajú kislányt láttam. Még mindig nevetett valamin. Odaléptem hozzá.
- Szia kislány. Hát te mit keresel itt? - mondtam kérdően.
A lány csak 1 szót mondott, de az a fejembe vésődött.
- FRENFORT! - ordította.
A lány hangos, ördögies nevetésbe kezdett. A kezével, mintha el akart volna lökni maga mellől, hirtelen a falnak csapódtam. Ekkor elsötétült minden.

Jenett szemszöge:

Már 30 perce mozdulatlanul álltam a tükör előtt és azt a nőt, nem is nőt inkább egy kamasz lányt bámultam. Hangos kopogás törte meg a csendet.
- Jenett! Készen vagy már? - mondta a kint váró orvos.
- FRENFORT! Muhahahaha.
Azzal a lány eltűnt és megfogta a kezemet. Ordítottam.
- Igen, megyek mindjárt.
A kezemet a hideg víz alá nyomtam, mert nagyon fájt. Egy F betű volt át húzva egy X-xel. Ez meg hogyan? Mindegy menjünk. Amikor kimentem a mosdóból és visszaértem a szobába akkor vettem észre, hogy Alice nincs az ágyába. Gyorsan megkérdeztem a nőt, hogy hol van, de csak annyit mondott, hogy egy doktorral.

*következő*nap*

Mrs. Ovverlung keltett minket, mint mindig. Alice pedig sehol sem volt. Talán kiengedték? Nem hiszem. Leültünk az aszalhoz, ahoz ami a kegközelebb volt a recepcióhoz. Hallottam néhány dolgot a vezető és a recepciós beszélgetéséból.
- Én megmondtam, hogy eljön. Alice-t már elkapta és ha mi is bemegyünk akkor már nem látunk napvilágot az biztos.
- Blfgdlkngdfklndg. - *nem értettem*
- De nagyon kell vigyáznunk, mert szerintem a következő Emmett lesz a 198-as teremből. Tartsák figyelemben!
- Rendben!
Nos ennyi. Várjunk csak, nem ennyi?! Alice-t elkapta valaki és valahol itt. Ki az az Emmett? Soha életemben nem hallottam róla.

Recepciós szemszöge:

Mary Alice Brandon nincs itt. Szóval ő volt az első. Ő kapta a nevetést. Vele könnyen, fájdalom nélkül elbírkózott. Nem bántotta annyira. Emmett valószínűleg az éneklést hallja. Nagyjából megvan a lista, hogy ki milyen halált fog halni.

Mary Alice Brandon - nevetés - könnyű
Emmett Dale McCarty - éneklés - laza
Jane Elizabeth Volturi - dúdolás - mazchista
Kelly Stacy Lunk - morgás - fájdalom
Jenett Mennie - sikoly - brutális