12. fejezet

Jó olvasást! ;)

Winnie szemszöge:

Mivel már úgy is bajban vagyok, mivel eloptam egy méregdrga kocsit és elutaztam a világ másik felébe bűnhődnöm kéne. De nem teszem. Mikor beértem Volterrába nagyon nyomasztó lett. Szűk utcák sorakoztak, nem tudtam mit tegyek. Forduljak vissza? Nem. Azt nem tehetem. Leparkoltam és elindultam gyalog. A nagy végtlenségbe mentem. Éreztem, mintha valaki követett volna. Hátranéztem, egy vérvöröshajú hölgy napszemüvegben kitűnt a tömegből. Nem hasonlított szerecsére Zore-ra. Mentem tovább. Beértem egy sikátorba majd megálltam és a földre rogytam. A nő odalépett hozzám.
- Szia, segíthetek? Úgytűnik nem boldogulsz? - mondta mosolyogva.
- Jónapot, ha nem lenne probléma. - válaszoltam susorogva.
- Remek. Bemutassam a várost? Idegenvező vagyok.
- De nekem nincs pénzem... - szontyolodtam el ismételten.
- Ingyenes. Csak most, csak neked. - válaszolt.
- Köszönöm.
- Nincs mit.
Elindultunk ki az utcából és a fő útra tértünk. Bemutatta nekem a város nevezetességeit. Páran, úgy 10-15-en csatlakoztak hozzánk. Már nagyon ki kellett mennem a mosdóba. A nő megmutatta merre találom. Elmentem az épületig, aztán beléptem. Hangos zokogást hallottam. Nem tétlenkedhettem, mi van ha valami sérülése van? Betörtem az ajtót. Egy mézszőkehajú lány volt ott, a keze megvágva.
- Istenem mit teszel magaddal!
- Fááj, annyira fáj! - sírt.
Gyorsan kikísértem. És a csaphoz nyomtam a kezét. Levettem a kék pulóveremet és a keze köré csavartam.
- Köszönöm. - nyögte ki halkan és nyugodtan. - Hadd mutatkozzak be. Kelly Lost vagyok.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Winnie Houston-Mennie. - mutatkoztam be. - És hol a családod?
- Nincs... - mondta lehangoltan.
- Akkor, hogy kerültél ide?
- Megszöktem. Egy intézetben voltam és egy kislány kínzott esténként.
- Fre...a frenforti?
- Igen, honnan tudod?
- Az édesanyám ott volt bezárva. És mesélte nekem.
- Értem. De innen el kell tűnnünk, de mi hamarabb!
- Miért?
- Mert itt vámpírok vannak. Egy vörös domina az aki bevezet hozzájuk, aztán megölnek.
- Az lehet, ő kísért el. De kint vár az ajtóban.
- Ablak.
- Okos. - kacsintottam.
Óvatosan, halkan kimásztunk az ablakon aztán futottunk ki a városból. Elkötöttem még egy kocsit, de ez már nem volt olyan szuper. Nem is érdekelt amúgy...