13. fejezet

Jó olvasást! ^^

Winnie szemszöge:

Az országúton vezettem. Siettem, nehogy esetleg utánunk jöjjön. Kelly felhúzott térddel, karjával átfonttan ült az anyós ülésen. Nagyon rossz nézett ki szegény.
- Jó vagy? - kérdeztem.
- Álmos vagyok, de nagyon.
- Bírd ki, nemsokára Rómába érünk.
- Rendben.

2 óra múlva....

Megérkeztünk Rómába. Egy kis hotelben szálltunk meg. Kelly-t azon nyomban elnyomta az álom, mihejst ráfeküdt az ágyra. Én is így tettem az enyémmel. Nagyon álmos voltam.

Következő nap...

Amikor felkeltem, Kelly még aludt. Gyorsan felöltöztem, majd elmentem egy közeli boltba kajáért. Már lassan 2 napja semmit sem ettem. Bevásároltam 14 kiflit, vajat és néhány felvágottat. Visszamentem a szobánkba. Kelly már felébredt. Mikor megkentem a kifliket gyorsan elmajszoltuk őket.
- Winnie, ma elmennék egy buliba, itt lesz a városban egy volt osztálytársamnál.
- Rendben, de vigyázz magadra!
- Köszi! - vigyorgott.
Egész nap semmit sem csináltunk, ültünk és beszélgettünk. Mire észbekaptunk, már fél 7 volt.
- Na én szerintem megyek, hogy festek? - mosolygott rám.
- Gyöngyörű vagy. - adtam meg a rövid válaszomat.
- Köszönöm.
Aztán hipp-hopp már kint is termett a szobából.

Kelly szemszöge:

Elindultam a buliba. A hely 3 sarknyival arrébb volt. Amikor még a 2. sarkon befordultam, valaki erőteljesen a falhoz vágott. Iszonyatosan fájt. Mikor feltápászkodtam, ismételten lökést érezted, és a karom égett. Nagyon fájt, amikor ránéztem teljesen ledöbbentem. Egy fog lenyomat. Ömlött belőle a vér. Nem! Ezt nem akarom! Nem akarok vámpír lenni! Hangos sírásba kezdtem. Senki nem volt a utcán, és senki sem hallott. Ott feküdtem tétlenül a nagy sötétségben, részkódva a fájdalomtól.